Nem ígértem rózsakertet

Az elmegyógyintézet: egyfajta felszabadulás. A betegek úgy érzik, itt végre önmagukat adhatják. De a halvány remény is ott ólálkodik közöttük. Kínozzák magukat és egymást, de a szeretet és a barátság is megterem ebben a külön világban, amelynek megvannak a maga saját törvényei. Fried doktornő tudja és lassanként a lány szüleivel is megérteti, hogy a gyógyulás csak hosszú,... MUTASS TÖBBET

Az elmegyógyintézet: egyfajta felszabadulás. A betegek úgy érzik, itt végre önmagukat adhatják. De a halvány remény is ott ólálkodik közöttük. Kínozzák magukat és egymást, de a szeretet és a barátság is megterem ebben a külön világban, amelynek megvannak a maga saját törvényei. Fried doktornő tudja és lassanként a lány szüleivel is megérteti, hogy a gyógyulás csak hosszú, keserves munka eredménye lehet, és némelyik stációja az épelméjűek világa felől nézve inkább rosszabbodásnak hat. Nem áltatja betegét, „nem ígér neki rózsakertet” - és az őszinteség végül is megteszi a hatását.
Az írónő sem ígér rózsakertet az olvasónak - de nem is traktálja öncélú borzalmakkal, ellenben megmutatja, hogy a zárt osztály dühöngő őrültjei is emberi lények, mindig ott lappanghat bennük az a rejtett erő, ami végül is az orvos egyetlen szövetségese.