Kelemen Lajos levelezésének az 1910-1919 közötti időszakot felölelő II. kötete először a korábbi időszakhoz tartozó, de utólag előkerült leveleket közli. A továbbiak először örömteli eseményről tudósítanak, a „legendás levéltáros” 1910. július 31-én révbe ért, feleségül vette Bölöni Mikó Erzsébetet. A nagy eufóriában még ő sem sejtette, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia... MUTASS TÖBBET
Kelemen Lajos levelezésének az 1910-1919 közötti időszakot felölelő II. kötete először a korábbi időszakhoz tartozó, de utólag előkerült leveleket közli. A továbbiak először örömteli eseményről tudósítanak, a „legendás levéltáros” 1910. július 31-én révbe ért, feleségül vette Bölöni Mikó Erzsébetet. A nagy eufóriában még ő sem sejtette, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia polgáraként milyen mozgalmas, történelemformáló események várnak rá a következő években. 1914-ben kitört „nagy háború”, 1916-ban követte a román betörés, az 1918–1919-es forradalmak, majd Kolozsvár román megszállása. Az akkoriban keletkezett, több mint ezer levélből álló írásbeli diskurzust egyfajta erdélyi krónikának tekinthetjük. Kelemen Lajos - sajátos módon - éppen azokban a nehéz időszakokban mutathatta meg szervezőképességét és rátermettségét, a fronton szolgáló hitsorsosainak egyházuk folyóiratának elküldésével, a kolozsvári Unitárius Kollégiumban lábadozó katonák dohánnyal és írószerrel való ellátásával, majd a református és unitárius egyházi kincsek menekítésével. 1918. május 8-án a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium - szakmai elismerésként - „középiskolai tanárként szolgálattételre berendelte a Ferenc József Tudományegyetem és az Erdélyi Múzeum-Egyesület könyvtára levéltári osztályához”. Saját megfogalmazásában: „Most oda készülök vissza, a régi nagy erdélyi magyar élet kiaknázatlan kincsesbányája, az Erdélyi Nemzeti Múzeum Levéltára mellé”. Hivatalosan is folytathatta azt az értékmentő tevékenységet, melyet addig is művelt, és haláláig meghatározó lételeme volt.
MUTASS KEVESEBBET
