Cseresznyéskert Londonban

Bert, a jelenleg állástalan színész ismét anyjával, Lilyvel és egy papagájjal él együtt egy észak-londoni lakótömbben, a Madeley Courtban, amelyet még a grúz származású brit Berthold Lubetkin modernista építész tervezett. Bert róla kapta a keresztnevét, mert anyjának viszonya lehetett a férfival. Amikor Lily szívrohammal kórházba kerül, utolsó leheletével fia lelkére köti,... MUTASS TÖBBET

Bert, a jelenleg állástalan színész ismét anyjával, Lilyvel és egy papagájjal él együtt egy észak-londoni lakótömbben, a Madeley Courtban, amelyet még a grúz származású brit Berthold Lubetkin modernista építész tervezett. Bert róla kapta a keresztnevét, mert anyjának viszonya lehetett a férfival. Amikor Lily szívrohammal kórházba kerül, utolsó leheletével fia lelkére köti, ne hagyja elveszni a lakást. Bert tehát hazavisz magával egy másik öregasszonyt, és ezzel meg is érkeztünk Marina Lewycka mikrokozmoszába, ahol a legkülönfélébb nációjú emberek, angolok, románok, ukránok, afrikaiak élnek egymás mellett. Külsőre, nyelvükben, kultúrájukban, szokásaikban nagyon különböznek, ahogy a sokarcú London lakói mind, de vágyaik, céljaik, örömeik és bánataik többé-kevésbé hasonlóak.
A hol megindító, hol szórakoztató, néha bizarr történet Bert és a szintén a házban élő Violet szemszögén keresztül bontakozik ki. A szerző a két mesélőt váltogatva mesterien építi fel és mutatja be valamennyi karakterét. A rá jellemző humort, őszinteséget vagy kíméletlen öniróniát ezúttal is megértés, együttérzés és szeretet hatja át. A regény mottóját - „Nincs olyan, hogy túl jó az átlagember számára” - Lubetkintől kölcsönözte, aki az általa tervezett extravagáns épületeken túl ezt a vélekedését hagyta az utókorra.